Ahogy manapság a közel-keleti konfliktus hálás téma az akciófilmes bagázsnak, úgy pár évtizede a világháborús események felkarolása volt nagyon népszerű.

Talán csak a vietnámi fényezés volt fontosabb a tengerentúlon, viszont a világháborús sztorikat nem kellett különösebben színezni, a győzelem megtette ezt magától. Jelen filmünk helyszíne a régi Közel-Kelet, Líbia 1943-ban. Háromévnyi sivatagi hadviselés után Rommel feltartozhatatlannak tűnik a kontinensen, páncélos hadosztálya reménytelen helyzetbe hozza az angolokat, akik éppenhogy nem sírnak. Van erre okuk, hiszen a németek, megszegve a genfi egyezményt, egy maréknyi angol hadifoglyot egyenesen a hadszíntérre szállítanak. Nem szép dolog ilyet tenni, kérem! Szerencsére van arrafelé egy Alex Foster nevű kapitány, akinek a vezetésével a foglyok elfoglalják a Tobrukba tartó konvojt, bármilyen hihetetlen is.
 
Eztán azt tervezik, hogy az utánpótlással megtámadják a várost és felrobbantják a fegyverraktárat. Így sokkal hamarabb vége lehetne a háborúnak, gondolom, ám útközben két teljes német hadosztályra bukkannak, ami visszabillenti az esélyeket, és a filmtörténet szempontjából is sokkal izgalmasabb. Ezek a gonosz nácik nagy mennyiségű üzemanyagot őriznek, ami nélkül Rommel serege mozgásképtelenné válhat, és ez megmozdítja angoljaink agymunkáját. A szövetséges csapat hamarosan egy ügyes trükkel be is jut a bázisra, de evvel korán sincsen vége a feladatnak. Sőt...