Valószínűleg kiapadhatatlan energiakészletekkel rendelkezik az a laboratórium, melyben a hidrogén- és szilikonkezelésen átesett élő próbababákat állítják elő. Mással ugyanis aligha magyarázható, hogy a visítozó ribancokra specializálódott csuklyás/maszkos gyilkosok történetei a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek.

A sztori csupán az elsődleges célcsoport szellemi kapacitásához viszonyítva tartalmaz bonyolult fordulatokat: Egy önfeledten bulizó társaság az országúton péppé gázol egy titokzatos idegent, akitől ijedtükben megszabadulnak a legközelebbi stégen. Ám az illetőt – a filmbéli sorozatgyilkosok tradícióinak megfelelően – keményebb fából faragták annál, mint hogy hasonló nüánsznyi kellemetlenségek után belekezdene az elhalálozás folyamatába.
 
Sőt, ehelyett időt és fáradtságot nem kímélve derít fényt az ámokfutó huligánok hollétére, és részesíti őket testi fenyítésben. Végletekig eltorzult lelkületéről mi sem árulkodik jobban, hogy míg dekoratív lánykák tömkelegét fűzi fel kampójára (sajnos nem úgy), addig pont Freddy Prince Junior életfunkcióit nem hajlandó megszüntetni.