Akadnak filmek, melyek esetében csupán a DVD borító vagy a moziplakát is bőven elegendőnek bizonyul, hogy az ember bojkottálja megtekintésüket. Na, ez pl. a vigyorgó Renée Zellwegerrel és a napszemüveges Chris Rockkal tipikusan ilyen volt.

Aztán akadnak momentumok, mikor az ember céltalan csatornaváltogatás közepette megrögzötten vágyik rá, hogy a Grace Klinika, a Pankráció és a búvárkócsagos természetfilmek dömpingjében valami ismerős színészt pillantson meg a képernyőn. Nos, anno ez volt Morgan Freeman, akinek köszönhetően végignéztem az ominózus produkciót, és beláttam szörnyű előítéleteim romboló mivoltát. 
 
Betty, a kisvárosi pincérnő, aki megszállott szappanopera rajongó, nem fogadja el, hogy nem lehet együtt szerelmével, még akkor sem, ha az illető nem is létezik. Betty férje mellett arról ábrándozik, hogy mi is lett volna, ha befejezi a nővérképzőt. Aztán, egy nap minden megváltozik. Férjét a szeme láttára ölik meg egy sötét ügylet során, ezért Betty élete is fenekestül felfordul, meggyőződésévé válik, hogy kedvenc sorozatának világa az ő világa is. Nekivág Amerikának, hogy megtalálja élete nagy szerelmét, a szappanopera sztárját. Azt azonban nem is sejti, hogy férje gyilkosai már az ő nyomában járnak.