A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. Az rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A mindenkori nádor a középkori eredetű magyar hadszervezet egyik legfontosabb oszlopának, a nemesi felkelésnek is a főparancsnoka volt. Amikor az 1809. évi háború során a francia csapatok megközelítették Magyarországot, fegyverbe hívták az insurrectiót, élén József nádorral. A nemesi alakulatok a reguláris birodalmi hadsereg kiegészítő részeként vettek részt a harcokban, és bár vitézül küzdöttek, a felsőbb katonai vezetés tőlük független hibái vezettek végül a győri csatában elszenvedett vereséghez. E kudarctól lényegében függetlenül világossá vált, hogy az insurrectio immár nem korszerű hadakozási forma, így ez volt az utolsó alkalom, hogy szerepelt a magyar történelemben. Később többen megkérdőjelezték a nemesi hadak vitézségét, így József nádor a költő Kisfaludy Sándort bízta meg az insurrectio történetének megírásával.