A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. Az rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A Habsburg-család házasodási politikájának részeként _ de a korábban már átélt családi boldogság utáni vágyból is _ az özvegy József nádor 1815-ben fölkereste a Rajna-vidéken, Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym herceg udvarát és feleségül kérte lányát, Hermina hercegnőt. A fiatalasszony református vallását megtartotta, de a szertartást a katolikus liturgia szerint végezték a schaumburgi várkápolnában. A szép és művelt, a jótékonykodásra különösen fogékony nádorné újra beragyogta a budai udvart, de megint bekövetkezett a tragédia: bár az ikrek, Hermina és István életben maradtak, az édesanya belehalt a gyermekágyi lázba. Serdülőkorától aztán leánya, Hermina is tüdőbetegségből eredő súlyos gerincbántalmakban szenvedett és _ miközben a prágai Theresianum Női Nemesi Alapítvány vezetőjének (apátnő) tisztjét töltötte be _ korán elhunyt. A pesti polgárság _ a nádor iránti őszinte együttérzés jeleként _ a Városliget szélén, a saját költségén kápolnát emeltetett Hermina főhercegnő emlékére (innen származik a Herminamező elnevezés): ez a magyar művészettörténet elsőként megtervezett neogótikus épülete.