A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. Az rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A kora újkortól kezdve azok a nemzeti mozgalmak, amelyek monarchiákban bontakoztak ki, a királyi család iránti középkori eredetű kultuszt sikeresen használták a nemzeti identitás egyik egységesítő és lelkesítő elemeként. Magyarországon azonban problémát okozott, hogy a dinasztia kulturális miliője egyértelműen német volt, és az uralkodó csak ritkán és kötelességszerűen _ pl. veszélyhelyzetben _ tartózkodott az országban. A kultuszigény így József főherceget, a Budán élő, továbbá a nemzeti szimbólumvilágot hangsúlyozottan vállaló és használó nádort és családját találta méltónak erre. Ráadásul József nádor személyes teljesítményével messzemenően biztosította azokat az értékeket és eredményeket, amelyek megalapozhatták az iránta táplált tiszteletet és azonosulást, és személyes kultusza kialakulását. A hazai polgárosodás és nemzeti modernizáció számos területén kifejtett áldozatos tevékenysége iránti hála pedig fönntartotta a kultuszt halála után is. Így emlékét őrző jelképekkel _ túlélve több diktatúrát és rendszerváltozást _ máig is találkozhatunk szerte Magyarországon.