"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok." Az új Pártfogó megérkezett Jézus ígérete szerint. A Szent Lélek kiáradt, a bábeli zűrzavaron újra úrrá lett a rend. Ám ez a rend, a szem számára láthatatlan. Lelkünk nyílhat csupán látására egy hosszú-, ám sem időben, sem térben nem mérhető út végén. Ez az út egymás felé vezet, de egyedül kell végigmennünk rajta. Harangozó Imre néprajzkutatóval és Harkai Gábor plébános úrral elmélkedünk pünkösd kapcsán, hogy ne csak utcáinkat, házainkat, hanem szívünket is méltó virágdíszbe öltöztessük e szép ünnepen.