A Kelet-Mecsek festői völgyébe, Szászvárra egy szép nyári napon érkeztünk meg. A nagyközséggel az ismerkedést a központban, a gyönyörűen felújított várkastéllyal kezdtük. Később két különböző pontra is felkapaszkodtunk, és fentről is megnéztük ezt a szép települést, amelynek a szlogenje sok mindent elárul az itt élők ragaszkodásáról: "Jó szászvárinak lenni". A faluséta során ellátogattunk még a horgásztóhoz, a fürdőbe, a frissen meszelt, példás rendben tartott Tájházba, valamint a Borház szőlészeti és borászati kiállításához. A civil szervezetek közül a Német Nemzetiségi Egyesület énekkara, valamint a Szászvári Ifjúsági Egyesület néptáncosai mutatkoztak be. Szászváron a történelem során sok nemzetiség talált otthonra, akik ma már békében élnek egymással. Az Ízőrzők műsorába a Faluház kemencéje körül készültek csángó, székely, sváb, felvidéki és magyar ételek egyaránt. Ezek a következőek: Cibre _ savanyú leves, Pásztor tarhonya, Székelykáposzta gombával, Reis _ rizses hús, Savanyú káposztás gőzgombóc, Szilvás lepény.