A legmélyebb kötődés a szülő-gyermek viszony. Nőjünk fel teljes, csonka, mozaik családban, esetleg nevelőszülőknél, egy életre elkísérnek minket a gyermekkor pozitív és negatív élményei. Személyiségfejlődésünk legfelforgatóbb időszaka a kamaszkor, de vajon szükségszerűen fájdalmas is? Milyen a "jó" szülő _ gyermek kapcsolat? A felnövekvő ember miért akar más lenni, mint a szülei? És miért lesz sok esetben hozzájuk nagyon hasonló?