Az "Életem a Duna" című dokumentumfilmje után az író-rendező ismét érzékeny és poétikus portrét készít a Duna rejtett zugairól. A film alkotója, a Duna szerelmese, Braňo Molnár számba veszi az ember természetátalakító tevékenysége és a bősi vízierőmű felépítése miatt pusztulásra ítélt természeti jelenségeket is. Habár csak részei maradtak meg az eredeti természetnek a Duna szlovákiai oldalán, még mindig nagy értéket képvisel számunkra. A természetvédők azon dolgoznak, hogy legalább egy része nemzeti parkká legyen nyilvánítva, mely segítene megvédeni a természet utolsó darabjait az emberi civilizáció erős hatásától. A kenuban ülő férfi a folyó közelében és a dunai erdőkben mindig jobban lát, jobban hall, jobban érzi magát és jobban megérti az életet. Beilleszkedik a tájba, és megörökíti az újjászületést, a varázslatos zugokat, amelyek még itt találhatók. Ez az ismeretterjesztő dokumentumfilm egy újabb Duna-film a folyóról, amely mindig is gondoskodott magáról. A nagy folyó olyan volt, mint egy ősanya _ több száz növény- és állatfaj otthona, bár az elmúlt néhány évtizedben a Duna drasztikus változásokon ment keresztül a földhasználatban és a természeti erőforrások túlzott kiaknázásában. A múlt emlékei kötik össze a kenus embert a Duna-deltával, ahol még ma is sikerül visszautaznia az időben, nagyapja korába.